Mindannyian tudjuk, hogy az élelmiszer egyszer majd „lejár”. De mi is jár le pontosan? A minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági ideje?
A helyes válasz az, hogy az élelmiszertől függően vagy az egyik, vagy a másik. A gyorsan romló termékek csomagolásán az úgynevezett fogyaszthatósági időt kell feltüntetni. Ebbe a körbe tartoznak például a készételek, a fagylalt, a hús és a húskészítmények, a tejtermékek, pékáruk. A fogyaszthatósági időn túl azért nem szabad elfogyasztani őket, mert az elkészítésük óta eltelt időben úgy változott a mikrobiológiai állapotuk, hogy már megbetegedést okozhatnak. Fogyasztásuk tehát egészségi kockázattal járhat. Jegyezzük meg, hogy a lejárati idő természetesen csak az előírt (jelölt) tárolási hőmérséklet betartása mellett érvényes!
A hosszabb ideig eltartható élelmiszerek esetében használjuk a minőségmegőrzési idő fogalmát. Ide tartoznak például az alacsony nedvességtartalmú vagy valamilyen tartósító eljáráson átesett élelmiszerek (konzervek, gabonatermékek, rizs, fűszerek, mélyhűtött termékek). A minőségmegőrzési idő azt az időtartamot jelöli, ameddig az élelmiszer megőrzi a tulajdonságait, feltéve, ha megfelelőek a tárolási körülmények. A minőségmegőrzési idő lejárta után – saját felelősségre – egy bizonyos ideig még elfogyaszthatjuk azokat az élelmiszereket, amelyek érzékszervileg kifogástalannak tűnnek. Az ilyen termékek minősége azonban romlik.
A lejárt fogyaszthatósági és minőség-megőrzési idejű termékeket egyaránt tilos árusítani.
Friss hírekért kövesd
